Világszemetes

Első hasznos mondanivalóm a világnak elég komolynak fog tűnni. Jelenlegi érzéseimet szeretném kifejteni a halálról, mint olyanról.

Sokan elvicceljük, napi téma a halál. Tréfálkozunk magán az eseményen, dobálózunk a szavakkal, üresnek és érzéketlennek állítjuk be, komolytalan hangsúllyal beszélünk minden ezzel kapcsolatos dologról. "Ha nem fejezed be azonnal, felkötöm magam.", "Ááá, az a köcsög elvette a freget, pedig én akartalak kinyírni.", "Én megöllek, ha megteszed." satöbbi. Sokszor teljesen gyerekesen és viccelődő hangnemben. Szerintem ezt az érzelmi védekező mechanizmust azért fejlesztette ki az ember, hogy elterelje félelmét a haláltól, elbagatelizálja azt a tényt, hogy egyszer mindenki meghal majd. És lehet, hogy ez a vég elég közeli.

Naponta kb. 150.000 ember hal meg és 200.000 születik. Belegondolunk milyen nagy számok, elképzelhetetlennek tartjuk, ahogy ekkora tömeg meghal. Én úgy vélekedek róla, hogy ebbe a napi 150.000 emberbe akár énis beletartozhatok, a halálos végzetes lottón. Lehetséges az is, hogy a halálozások nem véletlenek, az esetek többségében emberi elme viszi véghez. A sok stressz több embert pusztít el, mint a rák, az aids, balesetek. A folytonos gondolkodás, anyagi problémák, munkahelyi ordítozós főnökök, társadalomnak megfelelni akarás mind-mind a idegrendszer összecsuklását és ezáltal a szív leállását okozhatják. Egy remek példa a probléma bizonyítására apám, aki éveken keresztül munkahelyi stressznek volt kitéve. Nagyon sokat ordítozott, idegeskedett. Az ügyfelek folyamatosan ostromolták amúgysem erős neurális hálózatát. Aztán nála is jelentkeztek a betegség jelei. Egyszer volt egy erős szívrohama, amit szerencsésen túlélt, de legyengült. Gyógyszereket kellett szednie, amitől úgy érezte mégjobban legyengítik. A cégünk felbomlása után és némi gyógyulásbeli hit folytán az összes problémája hirtelen megszünt. Az orvosok kivizsgálták és megállapították, hogy minden tünet elmúlt és teljesen egészséges. A vérképe tökéletes volt. Ez egy remek példa szerintem arra, hogy sokszor a baja az agyban kezdődik és nem feltétlen megfogható. A tudat arra készteti a testet, hogy épüljön le. És eme meggyőződésem miatt hiszek a homeopátiában részlegesen és a gondolati gyógyításban teljes mértékig. Hisz hol is kezdjük az egészségünk javítását, mint a központi idegrendszerben?

Elméletem szerint a halál időpontjának minnél későbbi kitolását a jó közérzet fokozásával lehet elérni. Mindig azt tegyünk, amit magunk számára a legjobbnak tartunk. Nem mások szerint kell egészségesen élni, élvezzük az életet. Ha túlságosan be akarjuk tartani egy valaki más által meghatározott életösvényt, akkor később megrögzöttséggé válik és az agyunkra fog menni. Ez pedig nem jelent jót.

Ezt a bejegyzést nemrég elhunyt barátom emlékére írtam.