Világszemetes

A téma adott, vajon az internet felül fog-e kerekedni a TV nyújtotta élményeken. Ahogyan a világháló gyorsulása, a bitek száguldásának segítése érdekében folyamatosan fejlesztenek a szakemberek és problémákat hárítanak el, ugyanúgy fejlődik a televíziózás is.

Véleményem szerint az Internet sosem fogja kiütni a TV adta lehetőségeket és nem helyettesítheti azt. Míg a gépes hálózat interaktív élményt nyújt, a másik viszonylagosan passzívvá teszi az embert. A tévézés is nemsokára megfogja mozgatni a lusta emberkéket is, mivel a szolgáltatás beleolvad az Internetbe, része lesz annak. A legújabb készülékek már Ethernet, USB portot vagy wifi modult tartalmaznak majd, amivel a neten keresztül kommunikálhat. Mégbővebb EPG, blogolási lehetőség, kommentek írása az egyes filmekhez, élő chat egy-egy műsor közben. Hasonlóképpen fog járni a még meglévő vezetékes telefon is, esetleg a TV alkalmassá válik majd feladatának betöltésére, Videotelefonálásra mondjuk. De ez még a jövő zenéje, a tv-k is átalakulnak számítógépekké, javulnak az élményhatások.

Tehát szerény vélemény az, hogy a TV nem vész el csak átalakul. A netes hozzáférés pedig mégjobban komplikálódik majd, hiszen minden jóra van egy mégjobb.

Mai írásom a drogokkal kapcsolatos. Egészen pontosan, hogy mi számít drognak. Csak az amit a társadalom és a média /egyúttal a hatalmon lévő párt/ annak titulál vagy bármi, ami függőséget okoz? Hülyíti az agyat, ... de mi nem?

A közvélemény eléggé elutasítóan beszél a drogról. De miért kell ennyire általánosítani? Vagyis nem általánosításról van szó, csupán nemély emberek rosszul gondolkoznak és diszkriminatívak. Minden drog, ami élvezeti cikk és valamilyen hatással van a szervezetre, függőséget is okozhat. Tehát drog a kényszercselekvéshiányos emberek kedvence, a cigaretta. Második helyen az etilszármazékok találhatóak, a sör, bor, pálinka és társaik. Amit a magyar nyelv ténylegesen kábítószereknek ítél, az utolsó helyen található, a cannabis sativa, heroin, LSD, amfetaminok. Ha belegondolunk, a média szennye is egyfajta kényszerített drog, a televízió nézés, bulvármagazinok olvasása. Én személyszerint nem nézek TV-t, mert értelmetlennek tartom. Amint véletlenül bekapcsolom, érzem magamon a hatását. Súlyosabbnak találom bármely más drognál. Miért gondolom ezt?

Pont elég hasonlóságot találtam a szokványos drogok és a TV között. Először is leköti az ember figyelmét és rászokik. Amint egy érdekesnek látszó, de igazából gagyi sorozatot elkezdenek leadni, belenéznünk, megtetszik és utánna ahoz próbálja állítani életének időbeosztását (a sorozat egy fix időpontban van). A TV elég rendesen hülyít is, mivel kikapcsolja a gondolkodást. Az agy elkényelmesedik, mivel csak a vizuális történésre kell koncentrálnia és semmilyen fantáziára nem kell hagyatkoznia. Ráadásul a legtöbbek akármit elhisznek, ami a TV-ben hangzik, sokszor nem tudják elkülöníteni a való világot a science fictiontől. Konkrétan arra gondolok, amikor a sorozatban szereplő színészeket a kitalált nevükön szólítják meg az utcán. Ez egy kis bizonyíték, hogy kikapcsol a gondolkodás TV-zés alatt.

De amikor azt írtam 'a legrosszabb drog', akkor valóban szó szerint értettem? Mivel a leírtak alapján a TV-t is betilthatnák /mivel drog/, a leghatásosabb szóra gondoltam a legrosszabb alatt. De ettől függetlenül továbbra is rossz, mert permanens hatása van az agyi működésre és csak nagyon nehezen lehet visszaállítani annak helyes funkcionalitását. De az elméletem szerintem helytálló, mert célzott funkcióját, az agy ellazítását és a gondolkozás pillantanyi felfüggesztését betartja viszont vannak mellékhatásai. A cigarettázás ellenben nem tartogat számunka gondolkozásgátló, csupán lassító folyamatot. Szóval ez a legfelületesebb drog a többiek között, de a hatásosabb függőséget ez a szer garantálja. A média és a köztudat az verte az emberek agyába, hogy a rászokásért felelős anyag a nikotin, persze ez így nem igaz. A ragaszkodást a kényszercselekvés váltja ki, az unalom. Az agyi működésre elhanyagolható mértékben van hatással, inkább egyfajta homeopátisás jelleget hordoz. Az ember rágyújt egy rúdra, mert azt gondolja ettől megnyugszik. És tényleg így van csupán a procedúra tudatától, nem a szer hatásától. Tehát az a véleményem, ez a legjobb népbutító hazugság, a cigaretta. Akkor inkább nézzenek TV-t, az nem kerül ilyen sokba.

Én a veszélyes drogok közé az alkoholt, füvet, hasist és a mesterségesen kutyult kábítószereket sorolnám. Ezeket azért, mert nagy mennyiségben fogyasztva halálosak. Viszont nem tiltanám be, mert a tiltás miatt számítanak kábítoszereknek, holott akármi más is kábít, csak legálisan. Mindenki azt kezd az életével, amit akar. A 30-as években amerikában betiltották az alkoholfogyasztást és remek példát mutatott. Ha megtiltunk valamit, azzal csak ártani lehet. Hasznot kreálunk olyan szervezetek számára, akik a tiltott szert feketén kínálják a nagyközönségnek, a reális értékének 10-szereséért. A társadalom pedig mindenképp hozzá akar jutni ehhez az anyaghoz, itt kezdődik a bűnözés része.

Személyes vélemények az, hogy a szabadságjogok között meg kellene fogalmazni, hogy bárki bármit fogyaszthat, saját életét maga irányíthatja. Az összes kábítószert legalizálni kellene, de nem szabadna semmilyen boltban árusítani. Saját részre készíteni és termeszteni lehetne, ill. hollandiában eltejedt coffeeshopok extrém változatát bevezetni, szigorúan 18 életévet betöltöttek részére. A TV butít, a média butít, a kormány butít, a drogok hülyítenek. Ez az én véleményem. Ha gondolod, te is leírhatod a sajátodat.

Első hasznos mondanivalóm a világnak elég komolynak fog tűnni. Jelenlegi érzéseimet szeretném kifejteni a halálról, mint olyanról.

Sokan elvicceljük, napi téma a halál. Tréfálkozunk magán az eseményen, dobálózunk a szavakkal, üresnek és érzéketlennek állítjuk be, komolytalan hangsúllyal beszélünk minden ezzel kapcsolatos dologról. "Ha nem fejezed be azonnal, felkötöm magam.", "Ááá, az a köcsög elvette a freget, pedig én akartalak kinyírni.", "Én megöllek, ha megteszed." satöbbi. Sokszor teljesen gyerekesen és viccelődő hangnemben. Szerintem ezt az érzelmi védekező mechanizmust azért fejlesztette ki az ember, hogy elterelje félelmét a haláltól, elbagatelizálja azt a tényt, hogy egyszer mindenki meghal majd. És lehet, hogy ez a vég elég közeli.

Naponta kb. 150.000 ember hal meg és 200.000 születik. Belegondolunk milyen nagy számok, elképzelhetetlennek tartjuk, ahogy ekkora tömeg meghal. Én úgy vélekedek róla, hogy ebbe a napi 150.000 emberbe akár énis beletartozhatok, a halálos végzetes lottón. Lehetséges az is, hogy a halálozások nem véletlenek, az esetek többségében emberi elme viszi véghez. A sok stressz több embert pusztít el, mint a rák, az aids, balesetek. A folytonos gondolkodás, anyagi problémák, munkahelyi ordítozós főnökök, társadalomnak megfelelni akarás mind-mind a idegrendszer összecsuklását és ezáltal a szív leállását okozhatják. Egy remek példa a probléma bizonyítására apám, aki éveken keresztül munkahelyi stressznek volt kitéve. Nagyon sokat ordítozott, idegeskedett. Az ügyfelek folyamatosan ostromolták amúgysem erős neurális hálózatát. Aztán nála is jelentkeztek a betegség jelei. Egyszer volt egy erős szívrohama, amit szerencsésen túlélt, de legyengült. Gyógyszereket kellett szednie, amitől úgy érezte mégjobban legyengítik. A cégünk felbomlása után és némi gyógyulásbeli hit folytán az összes problémája hirtelen megszünt. Az orvosok kivizsgálták és megállapították, hogy minden tünet elmúlt és teljesen egészséges. A vérképe tökéletes volt. Ez egy remek példa szerintem arra, hogy sokszor a baja az agyban kezdődik és nem feltétlen megfogható. A tudat arra készteti a testet, hogy épüljön le. És eme meggyőződésem miatt hiszek a homeopátiában részlegesen és a gondolati gyógyításban teljes mértékig. Hisz hol is kezdjük az egészségünk javítását, mint a központi idegrendszerben?

Elméletem szerint a halál időpontjának minnél későbbi kitolását a jó közérzet fokozásával lehet elérni. Mindig azt tegyünk, amit magunk számára a legjobbnak tartunk. Nem mások szerint kell egészségesen élni, élvezzük az életet. Ha túlságosan be akarjuk tartani egy valaki más által meghatározott életösvényt, akkor később megrögzöttséggé válik és az agyunkra fog menni. Ez pedig nem jelent jót.

Ezt a bejegyzést nemrég elhunyt barátom emlékére írtam.

Üdvözöllek Téged!

Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy saját életérzéseimet, gondolataimat, megjegyzéseimet a világról megosszam veled. A naplómban nem tervezem politikai nézeteimet kinyílvánítani, csupán általánosságban írnám le a véleményemet. Az emberekről globálisan és átvitt értelemben nyilatkoznék, nem személyek szerint, konkrétan. Az egész emberiség mivoltáról szeretném felhomályosítani azon egyéneket, akik úgy érzik, eddig rózsaszín ködben élték életüket. Ha érdekel a bevezető, kérlek olvass tovább >>>

Most szeretném leszögezni, hogy nem szeretem a terjengős szövegeket, bonyolult  mondatokat. Úgy írok, hogy azt mindenki megértse a józan eszével. Vagyis írni fogok, ha lesz érdeklődés a véleményemre. Nem várom el, hogy elfogadd, hisz én sem tenném. Egyszerűen olvasd és írd meg, hogy miért nem jól gondolom. Vitatkozzunk!

Rólam:

Nem vagyok egy blogger, személyesen hitelesebben ki tudom fejteni érzéseimet, mint dróton keresztül. Legfőbb tulajdonságom, hogy szarok mások véleményére. Pontosabban nem fogadom el, de nyugtázom, hogy meghallgattam és megértettem. Logikusan élek és megvan mindenről, mindenkiről az elméletem. Kifürkészhetetlen lelkű vagyok, nagyon zárkózott és elképesztően önfejű. Imádok vitatkozni, elméleteket gyártani és megdönteni. A kommunikáció egy játékszer: nagyon vicces, érdekes, szórakoztató, megunhatatlan. Szeretem hallgatni mások véleménykifejtését a dolgokról, amik körülvesznek bennünket. Használom a pénzt, de utálom. Véleményem szerint az egyre elanyagiasodó világ lesz a veszte mindenkinek. Nem értek egyet a trenddel. Miért is akarnék hasonlítani a többiekre, mikor belül teljesen mások a vágyaim, álmaim.

Zárszó:

Nem szeretném, ha túl hosszú lenne az első bejegyzésem. De örülnék, ha mások is /te is/ kibontakozhatnának és leírnák, milyennek tartják magukat és van-e saját meglátásuk. Tehát kérlek téged, hagyd meg nekem őszintén hozzászólásodban:

1. Érdemes-e kifejtenem a meglátásaimat itt? (igen/nem)
2. Szívesen olvasnád, vissza-vissza jönnél megnézni, hátha történt valami érdekes?
3. Szeretnél-e vitatkozni, ezáltal különbözőséget mutatni, hogy vagy valaki és van saját véleményed?

Kérlek titeket: írjatok mindenképpen, akkoris ha véletlenül tévedtetek ide. Legalább egy NEM-et, ha nem tetszett vagy nem érdekel/nem is fog.
A természet legnagyobb ajándéka az emberi faj számára, a nyelvi kommunikáció. Sokkal könnyebb így megéretetni másokkal magunkat, mintha nem lenne.